Id. Filotás Tivadar (1903–1945) Politikai pályára vágyott, attasé akart lenni nyelveket beszélt, jó föllépése volt. 1903-ban született Budapesten. Akárcsak az édesapja, ő is a Ludovikát végezte el. Diákkorában versenyszerűen sportolt, a rövid- és a közép-távfutás volt az erőssége. 1920 és 1923 között tizenhét ifjúsági bajnokságot nyert atlétikában. Tagja volt a MAC-nak (Magyar Atlétikai Club). 1921-ben a 4 x 100 méteres futóváltóban ifjúsági rekordot állított fel. Tekintettel arra, hogy az atlétika mellett jól lovagolt és vívott, megpróbálkozott az öttusával. Ennek az akkor még fiatal sportágnak az első nemzetközi öttusa versenyére 1912 július 8-12. között került sor a stockholmi olimpia keretében.
Azelőtt néha eltűnődtem, hol kezdeném, ha elmesélném egyszer az életemet, miről beszélnék szívesen, mit hagynék ki, kihagynék-e egyáltalán valamit? Miért hagynék ki bármit is? Így teljes, ahogy megesett. Manapság a gyökerekhez szokás visszamenni, hogy az identitásunkat megtaláljuk.
Özv. Filotás Tivadarné – Lénárd Márta története
Filotás Amália Rozália Mária Marosvásárhelyen, 1908. december 2. született. Kivételes nyelvérzékkel megáldott, jó eszű gyerek volt. Már az iskolában megtanult négy nyelvet. A német, angol, francia és az olasz a munkanyelve volt, egyébként pedig összesen tizenhat nyelvet sajátított el, természetesen nem mindegyikben volt egyformán perfekt. Nagyon szép, zengő hangjának és nyelvtudásának köszönhetően bekerült a Rádióba. Ő volt a Magyar Rádió első női bemondója, akkor úgy mondták „szpíkere”. Nagy népszerűségnek örvendett. Jó példa erre, hogy amikor délutáni „műszakban” dolgozott, pontban éjfélkor még bemondta a végszót, utána villamossal elment a Józsefvárosi pályaudvarig, ott rendőr várt rá és hazakísérte.
1934 februárjában férjhez ment Tamás B. István kultúrmérnök, hokibajnokhoz. Lili aki egyébként vizsgázott pilóta is volt, a férje kedvéért abbahagyta a vitorlázó repülést. Nemcsak bemondóként, hanem újságíróként is dolgozott. 1936-ban megindította a Budapesten Rundchau című idegenforgalmi folyóiratot; amely egy évvel később – egészen 1944 végéig – Hungária Magazin néven jelent meg.
Tulajdonképpen nagyszüleimnél, Nyíregyházán nőttem fel. Szép gyerekkorom volt. Nagyon szegények voltunk, de én ezt soha nem éreztem. Élénken él bennem egy kép, nagyanyám piacra ment Nyíregyházára és hozott öt vagy hat szem cseresznyét. Én már az ablakban ültem és vártam. Ezzel a pár szem cseresznyével roppant boldoggá tett. Anyám egy darabig ott élt Nyíregyházán, három idősebb testvérem nála volt. Engem, a legkisebbet nagyszüleim vállaltak, hogy mentesítsék anyámat. Velünk élt anyám egykori nevelőnője, Móni is aki nekem pótmamám, nevelőmamám lett. Ő ment el dolgozni, hogy eltartson engem. Nagyapám nem vagy alig valami nyugdíjat kapott, erre már nem igazán emlékszem.
Münchenben a Kirchstraße-i ócskapiacon bukkantam rá az első porcelánfejű babámra. Csoda szép kék szeme, halvány arcocskája, eredeti ruhája nagyon megtetszett. Rám mosolygott a szerencse, mert olyan áron kínálták, hogy meg tudtam venni, sőt még egy magas kerekű, bőrborítású, a 19. század végéről származó babakocsit is vettem. Ez a babakocsi benne a baba, a baba karján gyerekkori macim ott áll a hálószobámban, és minden nap örülök nekik.
