Filotás Lili története
Családregény – Filotás Lili (1908–1988)
2002.
Filotás Amália Rozália Mária Marosvásárhelyen, 1908. december 2. született. Kivételes nyelvérzékkel megáldott, jó eszű gyerek volt. Már az iskolában megtanult négy nyelvet. A német, angol, francia és az olasz a munkanyelve volt, egyébként pedig összesen tizenhat nyelvet sajátított el, természetesen nem mindegyikben volt egyformán perfekt. Nagyon szép, zengő hangjának és nyelvtudásának köszönhetően bekerült a Rádióba. Ő volt a Magyar Rádió első női bemondója, akkor úgy mondták „szpíkere”. Nagy népszerűségnek örvendett. Jó példa erre, hogy amikor délutáni „műszakban” dolgozott, pontban éjfélkor még bemondta a végszót, utána villamossal elment a Józsefvárosi pályaudvarig, ott rendőr várt rá és hazakísérte.
1934 februárjában férjhez ment Tamás B. István kultúrmérnök, hokibajnokhoz. Lili aki egyébként vizsgázott pilóta is volt, a férje kedvéért abbahagyta a vitorlázó repülést. Nemcsak bemondóként, hanem újságíróként is dolgozott. 1936-ban megindította a Budapesten Rundchau című idegenforgalmi folyóiratot; amely egy évvel később – egészen 1944 végéig – Hungária Magazin néven jelent meg. 
A lap, amit Lili talált ki és írt négy nyelven, először a MAHART-nak, a MÁV-nak és a MALÉV-nak, a legvégén pedig az IBUSZ-nak volt a hivatalos lapja.
Ő szedte össze az anyagokat, ő volt a szerkesztő, Férje is a lapnál dolgozott, a kiadóhivatalt igazgatta. A szerkesztőség a Vörösmarty téren, a Luxus áruház fölött volt.
Lili riportokat, sőt még kisfilmet is készített.
Halló, Budapest (1935)
Lovagias ügy (1936-37)
Édes ellenfél (1941)
Egyszer kiment egy riportot csinálni a sport repülőtérre. Az egyik repülőtiszt, Kovács Sándor vitte föl repülni, bemutatott neki mindenféle kunsztokat, és Lili beleszeretett. Első férjétől barátságban elvált, és 1941-ben, hozzáment Sándorhoz. Született két gyermekük, nagyon jól megvoltak, de aztán jött a háború.
A nehéz időket szerencsésen átvészelték a Mária Terézia laktanya melletti házban.
Amikor bevonultak az oroszok, Lilit elvitték, 1946-ban engedték ki. Szomorú, de igaz, ahogy kiesett abból a körből, ahova tartozott, többé nem találta meg a helyét. Legelőször mint osztályidegen, a földalattinál dolgozott, melós volt.
1951-ben kitelepítették, a kitelepítési papíron a következő volt:
„Filotás Lili eredeti foglalkozása: ezredes leánya.”
Filotás Ferencet és feleségét mint az ezredes leányának szüleit vitték el. Sebelyre vittek, majd Szikszóra kerültek, Édesapja Filotás Ferenc ott halt meg 1951-ben.
Sándor nagyon rendes volt Lilihez. Bár akkor már elváltak, rendszeresen járt le utánuk, ruházta a gyerekeket, élelmet és pénzt vitt nekik, gondoskodott róluk. Lilit az útfenntartókhoz, a levitézlettek gyűjtőhelyéhez osztották be. Mindig egyedül dolgozott, méghozzá remekül, a munkások nagyon tisztelték. Lili azután. szerencséjére megismerkedett egy Galambos nevű orvossal, aki megszánta őt és bevitte a kórházba gyermek-ápolónőnek. Édesanyja Tartsay Mária két év múlva, 1953 -ben meghalt.
Jött ’56. Lilit a miskolci egyetemisták bevitték Miskolcra, hogy mondjon be a Szabad Európában. Bemondónői működése ezúttal nagyon rövid ideig tartott. Sándor lement értük egy teherautóval, fölpakolta Lilit, a két gyereket és együtt kimentek nyugatra, először Németországba, aztán Kanadába. Sándor Torontó környékén telepedett le. Lili ott sem találta meg igazán a helyét, elment a két gyerekkel Vancouverbe. Ott valamelyik apácazárdában kapott egy kis házat a kertben, cserébe az irodában dolgozott. De mert ez csak a lakbatása volt, este nagy irodaházakat takarított. A gyerekek fölnőttek, a kislánya egyetemet végzett, hittérítőként járta a világot, apáca lett. Fia, ifjabb Sándor, megnősült, három gyereke született, ingatlan közvetítő irodája van.
(Részlet Özv. Filotás Tivadarné, Lénárd Márta emlékirataiból)
