Kedves Kis és Nagy Látogatóink!
Szeretettel köszönjük mindazoknak, akik eddig meglátogattak bennünket babamúzeumunkban! Örömmel tölt el minket, hogy együtt csodálhattuk a gyönyörű babákat, öltözékeket és a hozzájuk kapcsolódó történeteket – reméljük, sok szép emléket és mosolyt vittetek haza magatokkal.
Eredményakben Gazdag, Békés, Boldog Új Esztendőt kívánunk 2026-ra mindenkinek, különösen azoknak, akik új illetve visszatérő vendégeink lesznek az újranyitás után! Legyen az előttünk álló év tele egészséggel, boldogsággal, családi örömökkel és sok-sok babás élménnyel!
A múzeum következő nyitása: 2026. május 1.
Várunk benneteket mihamarabbi viszontlátásra!
A babamúzeum csapata
Karácsonyi csoda a Babamúzeumban
Hol volt, hol nem volt, egy kis faluban, az erdő szélén állt egy Babamúzeum, tele régi babákkal, akik egész évben csendben mosolyogtak a polcokon.
Karácsony előestéjén, amikor a hó már puha takaróval borította be a kis utcákat, a múzeum volt gondnoka, Tivadar bácsi bezárta az ajtót, és hazaindult.
– Boldog karácsonyt, kis barátaim! – suttogta a babáknak, mielőtt leoltotta a villanyt.
De ahogy az éjfél közeledett, valami varázslatos történt: a holdfény beszűrődött az ablakon, és a babák szemei csillogni kezdtek!
Elsőként egy porcelánbaba, akit Annának hívtak, nyújtózkodott ki.
– Ó, milyen hideg van itt! De halljátok? Karácsonyi dalok szólnak a távolban!” – kuncogott.
Mellette egy másik baba, Pöttyös Fanni, felpattant:
– Igen! Nézzétek, a karácsonyfa a sarokban még nem ragyog! Segítsünk neki!”
A babák sorra ébredtek: Berci a favágó baltájával díszeket faragott, amíg Sysy a hercegnő selyemruhájának szalagjaiból masnikat kötött és azzal díszitette a fenyő ágait. Egy kis barna mackó mézet csepegtetett a csuprából, hogy megédesítse az ünnepet.
De volt egy morcos baba, a Kis öreg halász, aki a polc szélén kuporgott.
– Én már túl öreg vagyok a mókához” – sóhajtotta.
A babák nem hagyták annyiban!
– Gyere velünk, Kis Öreg! Karácsonykor mindenki fiatal!” – kiáltotta Anna, és kézen fogták őt.
Együtt díszítették fel a fát: csillagokat, gömböket akasztottak az ágakra, varázsgyertyákat gyújtottak, és énekeltek régi karácsonyi dalokat. Hirtelen zörgés hallatszott az ajtón.
– Ki lehet az? Talán a Mikulás?
Nem, Tivadar bácsi tért vissza, mert elfelejtette a kulcsát! Amikor kinyitotta az ajtót, meglátta a ragyogó fát és a babákat, akik most mozdulatlanul álltak újra.
De Tivadar-bá csak mosolygott:
–Tudtam, hogy ti vagytok a varázslat!” – suttogta, és egy új babát tett a fa alá ajándékba.
Másnap reggel a múzeum látogatói ámuldozva nézték a csodás karácsonyfát.
A babák pedig titokban kacsintottak egymásra: tudták, hogy a karácsony igazi csodája az, amikor a régi emlékek életre kelnek, és a szeretet mindenkire ragyog.
Boldog Karácsonyt!
